4 hónap és 7 nap

 Az elmúlt hónapjaim, de inkább éveim úgy telnek, hogy valaminek a hatására veszek egy nagy lendületet, tart valameddig, de általában pár  hét után kipukkad a lelkesedéslufi és bezuhanok valami tök mély szakadékba. 

Tudom, hogy klimaxolok, most azt mondjuk rá, hogy perimenopauza. 51 éves vagyok, nem csodálkozom. Csak az a baj, hogy nagyon fárasztó így élni. Tényleg elkezdtem megkérdőjelezni a józanságomat és normalitásomat, ráadásul szerintem mindig depresszív alkat voltam nagyon jó marketinggel, ezért mindenki azt hitte, hogy decuki vagyok.  Most minden vagyok, csak cuki nem. Felmerült bennem a pszichiátria is, de mindenek előtt az nőgyógyász és endokrinológus segítéségét kértem, hogy a hormonális szaraimat rendbe tegyük. 

A nagy lendületvételekben általában benevezek valami sporteseményre, amire vagy nulla felkészüléssel megyek el vagy sehogy. Mármint nem megyek el. A tavalyi év egyetlen versenye a Ravenna félmaraton volt, amit legnagyobb meglepetésremre három óra alatt sikerült lekocogni/-gyalogolni, konkrétan a fejem vitt be. 

Idén volt egy három hetes utazásunkk a férjemmel Üzbegisztán/Kirgizisztán országokba, ami nagyon intenzívre sikerült, így bátran beneveztem a Runaway Rókásék börzsönyi wtf-jére, amiben a  befutó kürtős kalács volt a legjobb dolog, meg persze a kedves ismerősökkel való találkozás. Mondjuk elmentem és ott voltam, ez már tök jó. A pár héttel későbbi UTH rendezvényre már direkt megfájdítottam a fogam, hogy ne kelljen ott lenni, és helyette bőghessek egy sarokban összekucorodva.

És akkor visszatérek a címre: Október 11-én Montenegróban, a Kotori-öbölben szeretnék triatlonozni. Évek óta ez a vágyam. erre készülök fejben vagy 10 éve. Egyszer beneveztem (nem mentem el), de idén arra gondoltam, mi lenne, ha elmennék, és egy értelmezhető távon indulnék? Amit élvezni is tudnék. Amibe nem halok bele, ami mindenből csak egy kör. Meglehet. Vágyom rá, hogy meglegyen.  Van négy hónapom készülni. Már elkezdtem úszni járni (és legnagyobb meglepetésemre csinálom). Meglesz az. 

Ebből a kiindúlóhelyzetből kezdtem el blogolni erről, hátha úgy könnyebb lesz. Legyen tánc! 

Tervezem, hogy írok majd a hormonterápiáról és arról is, hogy mit szedek, hogyan és minek, meg a mindennapi megküzdéseimről (gyerekek, család, ki vagyok én,  hová tartok és azt is minek). 

Köszi, ha olvasod.