Szabadon foglak

 A múlt hetem egész jól sikerült. Igazából csodálatos volt, családdal, sportokkal és csillezéssel teli.  Egy év felültem újra a bringámra és tekertem 26 km-t, meg úsztam egy kilométert  a marcali 25 méteres medencében és még kocogtam is, plánesőt erősítettem !  Nagy vágyam visszahozni a rendszeres sportot, adtam magamnak két hetet, hogy erre ráhangolódjak, ma kezdődött a második hét. Amit észrevettem az utóbbi hónapokban, hogy mindenen bőgök. A kiscicás videóktól az autóreklámig mindenen, mint várandós koromban. Néha annyira kínoz az elérzékenyülés utáni vágy, hogy direkt keresek valamit, amin bőgni tudok.  Az is van egy ideje, hogy rácsúsztam a second screen sorozatokra, igazából tök jó, hogy öncélúan egyedül sose nézek sorozatot, kizárólag főzés, takarítás és droid munka mellé. Most fejeztem be a Négy évszak című - bugyutának tűnő - sori második évadát, aminek az utolsó fél órája konkrétan mintha rólam szólna.  Ötvenes nők, akik kiborulnak attól, hogy kir...

 Már idejét sem tudom, mióta vekengek a sporttal kapcsolatban. Az van az emlékeimben, hogy mindig is ezt csináltam, hullámzóan sportoltam, néha jól ment, sokszor meg nem. Volt időszak, amikor csak arra fókuszáltam, hogy jól menjen és azt éreztem, hogy ez elveszi az egész életemet és nem csinálok semmi mást, csak ezen pörgök. A diétával ugyanez volt, amikor a covid alatt tartottam egy bizonyos étrendet, akkor az egész napom e körül forgott. Meg is lett az eredménye, de azért na! Az elmúlt 13 évben rengeteg sportoló - főleg ultrások - fordultak meg nálam. Őrületes dolgokra jöttem rá általuk: Ha a sportom az életem mozgatója, akkor annak különböző okai vannak. Ezek között vannak egészséges és kevésbé egészséges magyarázatok, szubjektív vagyok, nem tudományos értekezést olvasol, szóval ne köss bele! Lehet hozzágondolni és kommentelni is, mindent elolvasok. Örülök is neki.  Függő vagyok. Eddig másra függtem rá, most a sportra. Van tervem, amit el akarok érni - eredményes szeretnék ...

 Az elmúlt hónapjaim, de inkább éveim úgy telnek, hogy valaminek a hatására veszek egy nagy lendületet, tart valameddig, de általában pár  hét után kipukkad a lelkesedéslufi és bezuhanok valami tök mély szakadékba.  Tudom, hogy klimaxolok, most azt mondjuk rá, hogy perimenopauza. 51 éves vagyok, nem csodálkozom. Csak az a baj, hogy nagyon fárasztó így élni. Tényleg elkezdtem megkérdőjelezni a józanságomat és normalitásomat, ráadásul szerintem mindig depresszív alkat voltam nagyon jó marketinggel, ezért mindenki azt hitte, hogy decuki vagyok.  Most minden vagyok, csak cuki nem. Felmerült bennem a pszichiátria is, de mindenek előtt az nőgyógyász és endokrinológus segítéségét kértem, hogy a hormonális szaraimat rendbe tegyük.  A nagy lendületvételekben általában benevezek valami sporteseményre, amire vagy nulla felkészüléssel megyek el vagy sehogy. Mármint nem megyek el. A tavalyi év egyetlen versenye a Ravenna félmaraton volt, amit legnagyobb meglepetésremre három...